FatMo Blogja

Június elején Londonban jártam immáron sokadszor.

Ezalatt a pár nap alatt ért életem meghatározó gasztronómiai élménye. Gordon Ramsay Maze nevű éttermében voltam.

6 fogásos Chef's menüt ettem:

Jégbehűtött paradicsomleves, homárral töltött sültpaprikával + valami kaviárszerüség is volt hozzá, talán a homár "korallja".

Füstölt hal, krumplisalátával, majonézzel

Galamb carpaccio, libamájkorongokkal, hagymazselével:




Beef bourgignon krumplipürével:



Tiramisu:

Eper fagylalttal töltött tészta, vadeperrel, szamócával, málnával, epervelővel és eperöntettel:

Másikunk 4 fogásosat evett, ami ugyanaz csak a galamb és a eper nélkül.

A harmadik ember csak egy libamájpástétomot evett házi savanyúsággal (piccalili):
és a végén Pain au chocolatot, ami egy csokikrém volt, fagylalttal és vanilliás kenyérpudinggal:

A séf küldött még egy epres desszertet ajándékba a másik menühöz, mert azt "meg kell kóstolni".

Soha nem ettem még ilyen finomakat. Minden íz harmóniában volt egymással. Betettem egy falatot a számba és úgy éreztem valami tudatmódosítót vettem be, annyira nagy volt az élvezet. Az egész menü felépítés tökéletes volt. A paradicsomleves savanyúsága, a sültpaprika és a homár húsának édessége, valamint az a kaviárszerűség (lehetséges, hogy a homár korallja volt), tökéletesen megágyazott a gyomromnak a többi fogáshoz. A következő fogás: nem szeretem a halat, de az a füstölt hal szétomlott a számban, ugyanakkor volt textúrája, a körete krumplisaláta szintén tökéletes volt, adtak még hozzá barackos majonézt, ami egy hab volt, nem is majonéz, sült krumplihéjat, ami ropogós volt és isteni és két szelet hajszálvékony piritóst. Ezután jött a galamb, amitől megvallom féltem egy kicsit, pláne hogy ez egy galamb carpaccio volt, ami ugye elég nyers. Valami csodálatos és fantasztikus íze volt, szétolvadt a szájpadlásomon, a libamáj kicsit durvábbá tette az ízét, de ez nem ártott neki sőt. A hagymazselé pedig az egészet kerekké tette édességével. Ehhez egy normál vastagságú pirítóst adtak, életem legjobb pirítósát, amit megszórtak vastagon sóval. A csúcs mindenképpen a Beef bourgignon volt. Az a marhahús egyszerűen szétolvadt a számban, a hozzá adott bacon annyira finom volt, mintha egy külön húsétel lenne, nem pedig szalonna. Volt rajta kettő azaz kettő darab sült hagymakarika, aminek olyan fantasztikus íze volt, hogy odaadnám érte az összes eddig evett hagymás rostélyosom hagymáját. A mellé köretként kapott krumplipüré mennyei manna volt. A tiramisu egy sós-jeges kávé rétegből, egy habrétegből és egy tésztarétegből állt, mellette egy csokoládéval töltött hengerrel, tökéletes harmóniát alkotva. A koronát az epres desszert tette fel az ebédre, ami a tiramisu enyhe kesernyéssége miatt olyan édes ízeket okozott az ízlelőbimbóimnak, hogy elkezdtem szédülni.

Mindemellett a körülmények tökéletesek voltak, életem legjobb kiszolgálásában volt részem. Egyikünknek nem ízlett a pirítós amit kapott a libamájához (nem is értem), és az elő-elő ételként kapott kenyérrel ette. Amikor ezt észrevették, hoztak egy friss, meleg adagot belőle. Tökéletes összhang volt a pincérek és a maitre'd között.

Ha az asztalkendő nagyon koszos lett, ott termett egy pincér és áthajtotta és még sorolhatnám az apró részleteket.

Alig várom, hogy visszamenjek.