"1.ső strófa
De szeretnék gazdag lenni, Egyszer libasültet enni, Jó ruhába járni kelni, S öt forintér kuglert venni.
2. strófa
Mig a cukrot szopogatnám, Uj ruhámat mutogatnám, Dicsekednék fűnek fának, Mi jó dolga van Attilának."
Az első döbbenet akkor ért, amikor beléptünk a Gresham-palota lobbijába. Lelegzetállítóan néz ki. Nem volt sok időnk körülnézni mert elénk jöttek és az asztalunkhoz kísértek. A Gresham Kávéházban vacsoráztunk, ami közelebb áll egy fine dining étteremhez, mint kávéházhoz. Szinte pillanatok alatt megkaptuk az étlapot, melyről a következő ételeket választottam. Előételnek a Libamáj triót (most már biztos, hogy foie gras junkie vagyok…) választotta. Főételnek argentín hátszín kértem cukorborsóval, rucolával, sült burgonyával és bearni mártással.
Ezenkívül a barátaim előételnek sült libamájat parajjal és mangóval és pármai sonkát sárgadinnye carpaccioval, rucolával kértek, főételnek pedig egy Rostonsült csirkét póréhagymás burgonyatortával és citrom jus-vel és szintén argentin hátszínt rendeltek.
Étvágygerjesztőnek egy kosár gusztusos kenyeret és hozzá zelleres fűszervajat kaptunk. Sajnos a kenyér nem, hogy nem volt meleg, viszont hideg volt, ami egy ilyen helyen több mint meglepő. A vaj állaga rendben volt.
Én mondom egy ilyen helyen, aki libamájat rendel nem tud hibázni. Előételem tökéletes választásnak bizonyult. A Libamáj tró a következőkből állt: libamáj parfait eperlekvárral: Ez egy (nagyon) hideg libamájpástétom volt, egy döbbenetesen finom eperlekvárral. A lekvár annyira jó volt, hogy beleborzongtam. Méltó párja volt a libamájnak. A trió következő tagja libamáj mille-feuille volt. Az elenvezés egy libamájjal töltött krémest takart. Ez is nagyon finom volt, viszont gyengébb volt, mint a parfait (Pedig a tálalás alapján ez volt a középső…). A trio harmadik eleme volt a csúcs. Sült libamáj, sült almával és orly módra sült hagymakarikával. Hát igen a sütés adja meg a tökéletes ízt és texturát a libamájnak. Itt tökéletesre sütik, a hozzáadott alma édessége és a hagyma ropogóssága nagyszerűen kiegészíti az ízeket és az libamáj állagát. Főételem egy gyönyörű médiumra sütött hátszín volt. A parmezán forgácsokkal megszórt friss rucola és a harsogóan ropogó cukorborsó nagyszerűen passzolt a kicsit véres húshoz. A kissé pikáns bearni mártás sem vette el a hús naturális izét, inkább kiegészítette azt. A fogás leggyengébb eleme a sültburgonya volt, ami egészen egyszerűen rossz, a helyhez méltatlan volt. Desszertnek Jivara Citrus nevet viselő süteményt kértem. Ez egy nagyon finom keményebb tejcsoki krémmel bevont málnás piskóta volt, citrusos zöldtea habbal. Gyakorlatilag küllemében és ízében is egy műalkotás volt. Savanykás könnyű desszert fantasztikus ízzel, méltó lezárása a kicsit nehezebb ételekből álló vacsorának. A többiek egy Ipanema nevű sütit és egy banana splitet kértek desszertnek.
Hármunk közül csak egyikünk kávézik (nem én vagyok az). Mivel itt lehet kapni a világ legjobb kávéjának kikiáltott Jamaican Blue Mountain kávét kipróbálta azt. Frissen pörkölik ezért 20 percet kell várni rá. Érdekes volt végignézni barátom arcát, ahogy - miután belekortyolt - a „hú de ízlik” arckifejezéstől az „ez volt a vacsora csúcspontja, még a libamájnál is jobb”- on át eljutott a „mostantól csak ilyet akarok inni” arckifejezésig. Egy picit sajnáltam, hogy nem kávézom…(az illata fantasztikus egyébként.)
Nem nagyon szoktam az éttermek árairól írni, de mindenképpen meg kell említeni, hogy ez az étterem a már-már megfizethetetlen kategóriába tartozik. Egy szerencsés (barátom által nyert) tombolanyereménynek köszönhetően mi csak annyit fizettünk a vacsoráért, amennyit egy drága étteremben fizettünk volna. Így mindenképpen megérte. Anélkül? Nem hiszem.
Hármunk közül csak egyikünk kávézik (nem én vagyok az). Mivel itt lehet kapni a világ legjobb kávéjának kikiáltott Jamaican Blue Mountain kávét kipróbálta azt. Frissen pörkölik ezért 20 percet kell várni rá. Érdekes volt végignézni barátom arcát, ahogy - miután belekortyolt - a „hú de ízlik” arckifejezéstől az „ez volt a vacsora csúcspontja, még a libamájnál is jobb”- on át eljutott a „mostantól csak ilyet akarok inni” arckifejezésig. Egy picit sajnáltam, hogy nem kávézom…(az illata fantasztikus egyébként.)
Nem nagyon szoktam az éttermek árairól írni, de mindenképpen meg kell említeni, hogy ez az étterem a már-már megfizethetetlen kategóriába tartozik. Egy szerencsés (barátom által nyert) tombolanyereménynek köszönhetően mi csak annyit fizettünk a vacsoráért, amennyit egy drága étteremben fizettünk volna. Így mindenképpen megérte. Anélkül? Nem hiszem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.