FatMo Blogja

Ez a blog elsősorban az engem érdeklő dolgokkal - legfőképp gasztronómiával - foglalkozik. Néha aztán szóba kerülnek egyéb dolgok is, úgymint utazás, zene, stb. Szevasztok!

Friss topikok

Hányan olvasnak most?

Honnan olvasnak most?

2008.09.21. 12:21 FatMo

Két nap Bécsben

Két napot Bécsben simán el lehet tölteni.

Például:

 
- Kicsit hűtőízű Sachert enni egy parkban egy ócska helyen, csak az alacsony vércukor szint miatt.

- Vásárolni a kihalt, péntek délutáni Naschmarkton, ahol még így is olyan lehengerlő volt a kínálat, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Olyan igazi paradicsomot venni a magyar árustól amilyet itthon nem lehet kapni (a fickó még rádob egyet ajándékba, hogy ezt a fajtát is kóstoljuk meg). Mogyoróhagymát, csilit, tomatillost, olasz kolbászt venni.
 
- Elkölteni egy tökéletes vacsorát a Gasthaus Ubl-ben. Asztalfoglalás ajánlott, az étterem mégis tök üres a délutáni nyitáskor. Varázslatos ízű májgombócleves volt az első fogás. Egyszerű mégis zseniális sertéssült (schweinebraten), knédlivel és tökmagolajos vegyes salátával a főfogás. Minderre a korona egy szelet meggyes rétes, egy olyan szelet rétes, amit itthon csak nagyon kevés helyen lehet kapni. Minden falat ételen érezhető, hogy hibátlan alapanyagokból készül nagy odafigyeléssel. (A spenótos knédlit csak kóstoltam, mégse tudom kiverni a fejemből.) Mindehhez jó sört és kiváló bécsi csapvizet ittunk.

- Elsétálni a Rathausig a Ringen, ahol zenés fimfesztivál volt. Éppen Händel Vízizenéjét vetítették egy közepesen rossz filmen. Körbe a téren rengeteg kis bódé állt, ahol ételt és italt árultak. Mi az Ublban elköltött bőséges vacsora ellenére megkóstoltuk a Rathaus Keller kolbászát, ezzel elérve a két nap gasztronómiai csúcsát. Minden eddigi Bécsben evett kolbásznál (és hitemre ez nem kevés) finomabb, harmonikus fűszerezésű, szalonnába tekert sajtos kolbász, grillezett krumplival és mustárral. Meg is fogadtam, hogy Bécsben csak náluk fogok kolbászt enni, csak az a probléma, hogy nincs az étlapjukon. Hozzá kipróbáltam az osztrák meggysört, ami meg se közelíti a belga krieket. Inkább egy pohár sörre emlékeztet, amibe beleborult a meggyszörp. Annyi mindent meg kellett volna még kóstolni a téren, de sajnos nincs több gyomrom, mint a teheneknek.
 


- Másnap reggel rohanni az óvárosba, hogy elcsípjük a Hoch- és Deutschmeister bécsi háziezred koncertjének kezdetét. Először zenei kísérettel végigsétáltunk velük a belvárosban, majd a Burgba érve meghallgattuk a koncertjüket. (Kiderült, hogy most nem is ők játszottak, hanem egy másik zeneiskola helyettesítette őket, de az egyenruha és a zene ugyanaz volt.)

- Ebédelni a szokásos, hibátlan bécsi-szeletező helyen (Schnitzelwirt), annyi extrával, hogy a kaisersmarrent is kipróbáltuk, ami még a bécsi-szelet méreteit tekintve is meglehetős adagnak bizonyult.

- Megkóstolni a friss mustot a városban kapható fortyogó üvegekből.

- Délután nyalni egy fagyit a legjobb olasz fagyizóban (Zanoni & Zanoni), majd diszkrét shoppingolás a Julius Meinlben és a Mannerben.

- Este a remélt (és el nem ért) gasztronómiai csúcspont a Plachuttában. A híres tányérhús-vendéglőbe fél nyolcra volt foglalásunk. Az étterem egy nagyüzem. Mindenhol pincérek rohangálnak, a vendégek sorban állnak, hogy a helyükre kísérjék őket. Nagy elvárásokkal mentünk ide és eléggé komoly csalódás ért bennünket. A hely a sznobizmuson túl még csak nem is ad finom ételt. Háromféle módon kérjük a Tafelspitzet. Egy hagyományos fartő, egy három fajta húsból egy pedig a marha vállából készül. Az árban benne van a leves, a velő, a 18 dkg hús, a snidlingmártás, az almás-torma, a pirított burgonya, de nincs benne a spenót és a metélttészta. A metélttésztáért írd és mondd 2,40 eurót kell fizetni (fejenként). A pincérünk magyar, aminek örülünk, csak amikor megtudja, hogy mi is azok vagyunk lepasszol faszláma (bocsánat, de ez a jó szó rá) segédpincérének, aki nem érti miért kell pirítós a velőhöz, leönti az asztalt levessel, mindenkinek rossz edényből szed és elviszi a leveses tányérokat úgy, hogy literszámra van még levesünk. Az étel? Három hatalmas edényben hozzák ki a leveseket. A levesnél anyám sokkal-sokkal finomabbat főz. A velő a legjobb a vacsorában, főleg mikor megkapjuk a pirítóst. A hús omlós és finom. Itthon nem lehet ilyen húst kapni. Tényleg nagyon jó. Jó hozzá a snidlingmártás és az almás-torma. A krumpli rossz, a spenót közepes. Az adagok túl nagyok, sajnálja az ember otthagyni, de mégis ott kell, mert egyszerűen nem fér belénk. A számla két és félszerese az Ublnak, az élvezet töredéke. Olyan mintha itt nem nagyon tudnának főzni. Mindegy, ide se megyünk többet. Legalább kipróbáltuk a híres Bécsi-tányérhúst!

- Másnap reggel indulás előtt még megnéztük a Willendorfi Vénuszt. Már 14 éves koromban is - amikor tanultam róla – nagyon tetszett. A tökéletes gömbölyűsége, és hogy mennyire csúnya, mégis Vénusznak nevezik. 100 éve találták meg Bécs mellett ezért a Természettudományi Múzeumban van róla egy kiállítás. Azt kell, hogy mondjam megborzongtam, amikor megpillantottam élőben.


Két napot Bécsben simán el lehet tölteni. Én így csináltam.

3 komment

Címkék: bécs gasztro vénusz étterem willendorf


A bejegyzés trackback címe:

http://fatmo.blog.hu/api/trackback/id/tr78674023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

budafuck 2008.10.05. 17:40:21

Imádom Austriát:)
Németországot méginkább:)van egy nagyon jo hangulata mindkét országnak.és abszolult etalon a világ elött mindenben.

misko 2009.12.21. 15:59:22

Willendorf a Wachauban van, ami kb. úgy van Bécs mellet, mint Budapest mellett Kecskemét.
Bocs a szőrözésért...

zsebpénzelemző · http://apamsecret.blog.hu/ 2011.08.26. 09:54:53

Tudsz esetleg szálláshelyben segíteni, ajánlani? Persze mindenkihez szól a kérdés. Mi valamikor szeptemberben mennénk, valószínűleg hétvégén.