FatMo Blogja

Ez a blog elsősorban az engem érdeklő dolgokkal - legfőképp gasztronómiával - foglalkozik. Néha aztán szóba kerülnek egyéb dolgok is, úgymint utazás, zene, stb. Szevasztok!

Friss topikok

Hányan olvasnak most?

Honnan olvasnak most?

2009.08.13. 11:11 FatMo

Rusztikus vacsora Hugh-nál - River Cottege Canteen, Axminster

Bevallom River Cottage fan vagyok. A sorozat kezdete óta szinte minden részt láttam. Lenyűgöz, ahogy Hugh Fearnley-Whittingstall  az első pici, vidéki házának megvétele után lépésről-lépésre felépítette „birodalmát”, a környező falvak termelőinek, lakosainak segítségével. Láthatóan Hugh egy boldog ember. Ez tükröződik az ételeiben is. Főzni elég jól tud, hisz karrierje kezdetekor a híres londoni olasz étterem, a River Café sous chefje volt, de minden nap olyan rendetlenséget hagyott maga után, hogy kirúgták. Kevés olyan ember van, akit annyira jó nézni főzés közben, mint őt. Ez a tudása mellett az alapanyagok iránti feltétlen tiszteletének is köszönhető.

 

  

Nem olyan régen nyitott egy éttermet Axminsterben (azóta már Bathban is), ahol ugyan nem ő főz, (sorozatának egyik főszereplője a séf) de jelentős beleszólása van a menü alakulásába. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni a helyet (hisz úgyis Dorsetbe vettet a jó sorsunk). A River Cottage Canteen-ban vacsoráztunk.

 

Nem egy egyszerű étteremről van sző. Miután belép az ember, egy kávézó-boltba jut. A polcokon szimpatikus rendetlenségben sorakoznak a jobbnál-jobb ciderek, sörök, borok, gyümölcslevek, sók, olajok, ecetek, fűszerek, lekvárok, chutneyk, pólók, konyhai eszközök, Hugh könyvei, a pultban jobbnál-jobb sajtok (többek között a korábbi postomban már emlegetett Stinking Bishop is), pie-ok, quiche-ek (ki is próbáltam ebédre egy sütőtököset. Hmmmmm.) és sok-sok más. Viszonylag sok mindent vettem. Stinking Bishopot, többféle cidert, organikus levesport, eddigi életem legfinomabb ribizlijét, valamint három képet a sertés, a marha és a bárány részeiről. Mindezek után nagyon vártam az estét, mikorra asztalfoglalásunk volt a bolt mögötti helyiségben található étterembe.

 

 

Az étteremben nincs étlap (itallap van). Csak a falon található blackboard-ról lehet választani. Minden nagyon friss, itt tényleg a napi beszerzett alapanyagok határozzák meg a kínálatot. Tasting menu, vagy ehhez hasonló nem volt, ezért a klasszikus előétel, főétel, desszert vonalat követtük. A következőket fogyasztottuk:

 

Kenyér:

Fehér és bana kenyér, szőlőmagolajjal és vajjal.

 

 

A kenyerekben semmi hibát nem találtam, talán lehetett volna fantáziadúsabb a kínálat. A szőlőmagolaj izgatta a fantáziámat, ehhez képest elég unalmas íze volt. A vaj rendben volt.

 

Amuse Bouche

Devilled Lamb’s heart with herbs

 

 

Egészen pici, viszont annál finomabb üdvözlőfalatokat kaptunk. Pikáns, kicsit csípős vaj puhára főzött bárány szívet friss fűszernövényekkel összeforgatva. Nem is kell ennél jobb indítás.

 

1. fogás
Lyme bay lobster salad, salsa verde mayyonnaise (Chilled courgette, pea and mint soup, parsley pesto, Slow cooked courgetted on toast, ticklemor goats cheese)

 

 

Ezt a homár salátát soha nem felejtem el. Tökéletesre főzött homár. Szinte fűszerezetlen. Ezt megtette a salsa verde majonéz. A saláta izgalmasnál izgalmasabb alkotóelemekből állt. Csírákból, virágokból és salátafélékből. Nem is láttam még ilyen zöldeket tányéron. A salátán nem volt öntet, a tányéron talált fantasztikus ízű citromból csöpögtettem rá. (Annyira finom a citrom, hogy miután elfogyasztottam a fogást, az is hasonló sorsra jutott) A saláta, a homár, a majonéz és a citrom együtt tökéletes. Bármi egyéb tönkretenné az ételt. Különösen örömömre szolgált egyébként, hogy a megkóstolhattam a Lyme öböl béli homárt.

 

 

A másik előétel egy hideg cukkini, borsó és menta leves volt, petrezselyem pesztóval. A szinte minden alkotóelemében zöld krém leves hagyományos módon készült. Semmi paco jet, vagy egyéb flikk-flakk, érdekes módon mégis nagyon finom volt. Tökéletes könnyű (tejszín helyett talán joghurttal készült) nyári leves egy meleg napra.

 

Harmadik előételünk egy lassan főzött cukkini volt piritóson kecskesajttal. Erről nem tudok túl sokat írni. Nem kóstoltam és nem is mesélt róla aki rendelte.

 

2. fogás
Herb roasted organic free range chicken, potatoes and tomatoes

 

 

Mindhárman ugyanazt rendeltük főfogásnak. Fűszernövényekkel sült organikus, szabadon tartott csirkét krumplival és paradicsommal. Egy újabb rusztikus fogás érkezett. Hatalmas adag. Két tökéletes, ropogósra sütött combot (egy alsó és egy felső), egy mell darabot és egy szárnyat kaptunk. Köretként mellé sült paradicsom és krumpli járt. Egészen fantasztikusak az ízek. A csirkének már-már enyhén vad íze volt. Így képzelem el a Malackaraj által nemrég tesztelt bresse-i csirkét. Semmi köze a nálunk szupermarketekben kapható unalmas csirkéhez. Egészen gazdag íze volt. Hát igen egy boldog állat tökéletesen elvégzi a feladatát és finom húst növeszt magára. A fűszernövények nem sütés előtt, hanem tálaláskor kerültek a tányérra. Talán jobb is, a sütés elvette volna az ízét, így pedig adott egy frissességet a fogáshoz. A köretként adott paradicsom és krumpli felért a csirkéhez. A paradicsom édes volt, mint a méz a krumpli állaga tökéletes, magába szívta a roppant gazdag ízű szószt, ami megbújt a tányér alján. Szinte minden szempontból tökéletes volt ez a fogás, talán egy kicsit túl nagy. Sajnos mindhárman hagytunk a tányéron. (Ezerszer megbántam már.) Rendeltem a csirkéhez egy organikus cidert is. Nagyon jól passzolt hozzá. Elképesztő finom, gazdag íze volt. Semmi köze a pubokban kapható regular ciderekhez.

 

3. fogás
Bitter chocolate tarte, joster berry sorbet, sunflower seed praline

 

 

Desszertnek megint ugyanazt rendeltük. Nem hagyhattuk ki ezt a csoki tortát. Nehéz lehetett tálalni, szinte folyt a csokoládé belőle. Kesernyés volt és finom. A hozzá adott (fogalmam sincs milyen gyümölcsből készült) sorbet jól enyhítette a kesernyésséget, a karamellbe forgatott napraforgó mag pedig a textúráját gazdagította a maga ropogósságával. Talán egy hibája volt, hogy nem egy kimondottan nyári desszert, picit nehéz. Talán valami mást kellett volna választanunk ezen a meleg napon.

 

 

Az étterem nagyon hangulatos. Az asztalon nem volt terítő, az asztal száma egy kavicsra volt felfestve. A berendezés jópofa.

 

 

A poharak kettévágott sörös üvegekből készültek, a falon szétnyomkodott konyhai segédeszközök lógtak. A felszolgálás kedves, kissé esetlen. Egészen fiatalok a pincérek. Itt is azonnal kaptunk egy kancsó csapvizet tele jéggel, amit végig pótoltak a vacsora során. (Nem is rendeltünk ásványvizet.) Az étterem egyébként zsúfolásig megtelt, láthatóan helyi erőkkel. Csak mi voltunk "idegenek".

 

Talán egy szerencsétlen mozzanat volt a vacsorával kapcsolatban. Sajnos előző este voltunk a Sportsmanben. Márpedig annak tökéletessége nagyban tompította az élményt itt. Akkor nem érzékeltük olyan jónak a helyet, de visszagondolva már egészen másképp látom a dolgokat. A River Cottage Canteen egy kimondottan jó étterem, jó hangulattal, finom ételekkel, és italokkal, kedves pincérekkel. Egy itt elköltött vacsora során tényleg úgy érzi az ember, hogy a sorozat részévé válik.

 

Ennek a helynek kimondottan jót tesz, hogy nincs hype körülöttük, még a gasztro bloggerek és a foodie-k se nagyon járnak ide. Nem jegyzik a nagyhírű guide-okban sem. Egyáltalán nem hiányzik nekik a pötty, a rosette, a csillag és a szakácssapka...

 

...hisz minek ide csillag, ha ilyen homárt és csirkét ehetek, cidert ihatok?

Szólj hozzá!

Címkék: gasztro étterem hugh river cottage fearnley whittingstall cantene


A bejegyzés trackback címe:

http://fatmo.blog.hu/api/trackback/id/tr121306754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.