FatMo Blogja

Ez a blog elsősorban az engem érdeklő dolgokkal - legfőképp gasztronómiával - foglalkozik. Néha aztán szóba kerülnek egyéb dolgok is, úgymint utazás, zene, stb. Szevasztok!

Friss topikok

Hányan olvasnak most?

Honnan olvasnak most?

2009.10.07. 12:35 FatMo

Boldog Születésnap - Ráspi Étterem, Fertőrákos

Drága barátaimtól kapott ajándékaim hosszú sorát egy boríték zárta. A borítékban egy papír: Ráspi. Hmmm! Hát akkor irány Fertőrákos!

 

Nincs közel, de azt kell mondjam, megéri a többórás utat, de erről majd később, nézzük mit ettünk és ittunk:

 

Aperitif I.
Bodzapezsgő

Szeretem a pezsgőt, szeretem a bodzát. Most kiderült, hogy a bodzapezsgőt is szeretem. Pont azt kaptam, amire számítottam. Milyen kár, hogy nem lehet palackozva kapni (vagy lehet?).

 

Kenyér
Házi készítésű kenyeret kaptunk, ropogós héjjal, foszlós belsővel és finom ízzel (talán egy hajszálnyival lehetett volna puhább). A kenyerekhez kapott krémek viszont tökéletesek voltak. Töpörtyű és túrókrémet kaptunk. Engem a töpörtyű krém fogott meg igazán. Nem a szokásos durva ízű sós kence volt, inkább átmenet a hab és a krém között, tömény töpörtyű ízzel. A másik krém szintén finom volt, de én inkább a töpörtyűkrémet fogyasztottam. Koktél és körteparadicsomot kaptunk még a kencékhez.

Itt döntöttük el, hogy hármunk közül ketten a Menü I-et választjuk. Jó sok fogás, de nyilván az eredeti kicsinyített változata. Tévedtünk. Az összes ételt normális méretben kaptuk, ami a Ráspi esetében nem kicsi. Ember legyen a talpán, aki ennyi ételt képes megenni. (Nekünk majdnem sikerült). A menüt egyébkén simán lehetne Szarvasgomba menünek is hívni, szinte minden fogásban ott volt ez a csoda.

Aperitif II.

5 éves saját készítésű balzsamecet
Nem, ez nem lehet ecet. Ez olyan, mint egy portói. Picit féltem, amikor láttam az étlapon, hogy kicsit túl savanyú lesz számomra, de nem. Nagyon tömény, koncentrált, édes ízű ital. Soha nem ittam még ehhez fogható balzsamecetet. A tökéletes aperitif, felkészítette a gyomrot a kellemes megpróbáltatásokra.


I. fogás
Libamáj terrine erdei gombákkal (Zöldségvariáció juhsajttal)


Soha nem tudok ellenállni a libamájnak és ezt a szokásomat ez a fogás is alátámasztotta. Egy hatalmas szelet terrine, rajta szarvasgomba, mellette zelleres almapüré, balzsam és málnaecet, mindez egy gyönyörű salátán, melyet szőlő szemek díszítettek.

A terrine kiváló, volt benne valami fűszer, amit nem ismertem fel, pedig az tekerte meg az ízeket. A szarvasgomba, mintha a testvére lenne a libamájnak annyira illett hozzá. A zelleres almapürének is helye van ebben a zsíros fogásban. A salátából én kihagytam volna a jégsalátát (gyűlölöm!).

 

A másik előétel egy egészen hasonló (talán gazdagabb) salátából és juhsajtból állt. Nem kóstoltam, állítólag nagyon jó volt.

II. fogás
Vargánya krémleves

 


Libamáj után vargánya. Hmmm. A leves nem az a tejszínes nehéz leves volt, ami télen annyira jólesik. Sokkal könnyebb annál, talán egy egészen kevés tejszín volt benne. Ebben a fogásban is ott volt a szarvasgomba. Ha ez előbb azt írtam, hogy a libamáj testvére a szarvasgomba, akkor a vargánya viszont az ikertestvére (na jó, kétpetéjű). Mintha az őszt magát tálalták volna fel nekünk. Az erdő minden illatát érezni lehetett a fogásban.

Én körülbelül itt laktam jól.

III. fogás
Charolais Bélszín szarvasgombával (Rántott csirke kemencés burgonyával)


Na azért annyira nem volt egyszerű ez a fogás. Volt ott még más is. A bélszínen és a szarvasgombán kívül, vargányamártás és vajas spenót is volt a tányérom. A köret egy rösztihez hasonló érdekes fűszerezésű krumpli pogácsa szerűség volt.

Hatalmas szelet bélszínt kaptunk. Medium rare-re kértük, de sajnos nem úgy kaptuk. Az enyém közelebb volt a well done-hoz (grrr), a másik inkább medium volt. (Kíváncsi vagyok mikor lehet majd Magyarországon étteremben úgy steaket rendelni, hogy a kért módon sütik meg.) Elfeleztük a húsokat így mindketten ugyanúgy ettük. A hús még így átsütve is omlós és puha volt. Több héten át érlelhették, mert ott volt benne az az animális íz, ami annyira jó az érlelt marha húsban (pláne, ha medium rare). A vargányamártás és a spenót úgy kísérte a húst ahogy kell, a krumpli ropogós ízletes volt. A fogást mégis a szarvasgomba emelte az egekbe. Jó sokat kaptunk, minden falatra jutott egy szelet. Minden egyes falatnál megborzongtam. Szarvasgomba junkie lettem.

 


A másik főfogás mely az asztalra érkezett rántott csirkemell volt. Illetve nem. Az nem lehetett csirke. Ilyen finom baromfit még nem ettem. Fantasztikus íze volt. Gondolom pár órája még ott kapirgált az udvaron, de az biztos, hogy boldog élete volt és nem tápon nőtt föl.

IV. fogás
Chuao csokoládészuflé

A menühöz méltóan nehéz desszertet kaptunk. Jó tömény, folyós, elképesztően jóízű csokoládét, amely – vélhetően házi – lekvár ágyon feküdt. Nagyon finom volt, de én a fentiek után inkább valami könnyebbet ettem volna.

 

V. fogás

Sajttál

 


Ez a fogás meglepetésként ért minket. (Bár én mintha láttam volna az étlapon.) Pláne, hogy nem a desszert előtt kaptuk, ahogy minden más étteremben. Ekkor már egyikünk se tudott egy falatot sem enni, úgyhogy elcsomagoltattuk. Jó volt másnap reggelire.

 

Az ételekhez kiváló bort, Ráspi 2006 Kékfrankos Selecion-t ittunk.

 

 

Az étterem nagyon hangulatos, mintha egy vidéki nagypolgári ház konyhájában, ebédlőjében vacsoráznánk. Fa bútorok, kályha, ezüst evőeszközök, kristálypoharak. Látszik Horváth József keze munkája az egészen. Érezni, hogy ez az étterem szívvel-lélekkel lett felépítve, berendezve. Sajnos ez a szív és lélek nem érződik a kiszolgáláson. Pincérnőnk egyetlen mosolyt nem képes kipréselni magából a vacsora során, nem érdeklődik ízlettek-e a fogások, még csak nem is kedves. Az mentett a helyzeten, hogy vacsora után Ráspi Horváth József odajött az asztalunkhoz beszélgetni. Barátom meg is említette neki a bélszín problémát. Azt válaszolta, hogy amikor levette a sütőlapról a húst nagyon folyt belőle a lé (könyörgök, én úgy szeretem!), ezért vissza kellett tennie. Egyébként elmondta, hogy csak kiváló alapanyagokkal hajlandó dolgozni. Ezt éreztük is.

A Ráspi egy kiemelkedően jó étterem. Mindenképpen benne van a tíz legjobb hazai étteremben. Az ételeket hatalmas szaktudással és alázattal, igényesen készíti el Horváth József. Az élmény mindenképpen megér több órányi autózást.

 

Mindent összefoglalva: egy vacsora a Ráspiban, tökéletes születésnapi ajándék.

2 komment

Címkék: ráspi gasztro étterem vacsora horváth szarvasgomba józsef fertőrákos


A bejegyzés trackback címe:

http://fatmo.blog.hu/api/trackback/id/tr971433803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Polimer · http://mediterrano.info/hu/mediterrano/mediterrano 2009.10.07. 20:45:24

Egy túlmisztifikált ember! Tisztességes ételekkel és borokkal! Egyszer majd elmesélem miért nem mosolyog nála senki!

Ulrike Meinhof 2009.10.11. 17:36:06

Szerintem a borai teremtette elismertség nélkül a 100-ban sem lenne. A konyhája mindent halálra sóz, a szerviz pedig siralmas.