FatMo Blogja

Ez a blog elsősorban az engem érdeklő dolgokkal - legfőképp gasztronómiával - foglalkozik. Néha aztán szóba kerülnek egyéb dolgok is, úgymint utazás, zene, stb. Szevasztok!

Friss topikok

Hányan olvasnak most?

Honnan olvasnak most?

2010.03.19. 14:22 FatMo

Egy kimondottan jó ebéd - Costes, Budapest

Igen, igen és igen. Magyarország megszerezte első Michelin-csillagát. (Én már a Costesről készült  első írásomban javasoltam  ezt.) Mindez történt annak ellenére, hogy séfet váltottak.

Ki akartam próbálni mit tud az új séf. Tökéletes volt erre az (akkor még) impozáns ebéd menü.  Nem akarom lelőni a poént, de a Costes szerintem megérdemelte a csillagot az új séffel is.

Az ebédünk a következőkből állt (képek sajnos nincsenek):

Kenyér:
Finom ropogós héjú kenyeret kaptunk, ami sajnos hideg volt. (Később kaptunk meleget is). A hozzá adott vaj tökéletes, de a hideg kenyéren nehéz volt elkenni a szintén hideg vajat.

Amuse bouche:
Tonhal tatár


Egy nagyon apró adag gyönyörűen tálalt tonhal tatárt kaptunk. A tonhalnak elképesztően jó, semmivel sem összehansonlítható íze volt, talán ezt hívják „sushi grade”-nek. Citrus ízek, ropogós hagyma és kapribogyó gazdagították az ételt.

Előétel:
Serpenyős libamáj csicsókával , friss saláta és véres hurka pirítóson

Világszínvonalú előétel. Zseniálisan sütött, olvadós libamáj mellette a ropogós csicsóka salátával. A két étel tökéletes harmóniában volt egymással. A hurka nem is hasonlított a mi rizzsel, zsömlével, vagy egyéb töltelékelemekkel dúsított hurkánkra. Olyasmi volt, mint egy mesterien fűszerezett darabos vérpüré. A hozzá adott saláta szintén mestermű. Számomra ismeretlen zöldekből állt és egészen pikáns öntettel vonták be.

Főétel:
Marhahús főtt‐sült burgonyával és „sucrine” salátával, Fűszeres kecskesajttal töltött ravioli, paradicsom mártással (Tonhal tataki)

Sokat vaciláltam, hogy a marhát, vagy a raviolit válasszam-e. A marha mellett döntöttem. (Mindig a marha mellett döntök.) Sajnos elfelejtettem amit a pincér mondott, de ez a az étel a marha egy speciális nagyon izmos részéből készült. Ehhez képest egy vajpuha, medium rare-re sütött csúcsminőségű steaket kaptam. (És igen mégis van valaki, aki tud steaket sütni Magyarországon. Az se számít, hogy külföldi az illető.) A krumpli méltó volt a húshoz, a saláta szintén. Hál’Istennek egyik ebéd partnerem a raviolit rendelte, de ő is csak hosszas vacilálás után. Ő is a marhán gondolkodott alternatívaként. Félúton cseréltünk. Ekkor jött az ebédem csúcspontja. Ez az étel egészen elképesztően finom volt. A tészta állaga természetesen hibátlan, (hogy tud valaki ennyire jó tésztát készíteni, pedig  nem is olasz?) a töltelék egészen rafinált módon volt fűszerezve, nem beszélve a mártásról, amihez foghatót még soha nem ettem. Nem a szokásos paradicsompüré volt bazsalikommal , számomra eddig ismeretlen ízek gazdagították a paradicsomot.
A tonhal tatakit csak kóstoltam, külsőre és ízre is tökéletesnek tűnt.  Csak egy egészen vékony kérget sütöttek rá, gyakorlatilag nyers volt és ugyanabból a hihetetlen finom halból készült, amiből az üdvözlő falat.

Desszert:
Csokoládéfagylalt málnatükrön, ropogós „tuile” (Tonkababos csokoládétorta)

A desszert nem volt különösebben eget rengető, csak egyszerűen finom. Egy roppant ízletes tejcsoki fagylaltot kaptam, egy vékony málnazselé rétegen, mellette hajszálvékony, ropogós keksszel. Kaptam egy darabot a többiek tonkababos csokitortájából. Mit mondjak? Azt kellett volna választanom.

Az ételek mennyisége pont jó volt. Mindannyian jóllaktunk, pedig voltak akik az apró adagokkal riogattak. A kiszolgálás a szokásos módon tökéletes volt. Talán az a különbség, hagy a pincérek ebédnél nem viselik a teljesen fölösleges fehér kesztyűt.

A Costes továbbra is egy zseniális étterem. Az új séf a Miguel Rocha Vieirát váltó Nicolas Rafael Delgado  méltó elődjéhez, noha egészen más a stílusa. Kár, hogy a mi ebédünk óta  keményen szűkítették az ebéd menüt, pont az izgalmasabb fogásokat levéve róla. Mindenesetre, ez az ebéd meggyőzött engem, hogy a vacsora menüt is ki kell próbálnom, akár a roppant izgalmas vegetáriánus tasting menüvel is.

Amikor mi jártunk ott, akkor még csak a DiningGuide Év Étterme díjat zsebelte be az étterem. Azóta már Michelin-csillagos.

Köszönjük neked Gerendai Károly!

2 komment

Címkék: gasztro csillag michelin károly gerendai costes


A bejegyzés trackback címe:

http://fatmo.blog.hu/api/trackback/id/tr781852296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Bombadil Toma · http://tomakonyha.blogspot.com/ 2010.03.20. 23:57:08

gartulálok a csillaghoz a costesnek!természetesen én is tervbe vettem egy costes beli látogatást a közeljövőben :)

Matheo · http://hobbymania.blog.hu/ 2010.04.09. 15:44:25

Én még a Dining Guide és a Micheli csillag előtt látogattam el a Costes-be, de már az új szakács volt. Negyedmagammal vettünk részt a vacsorán, 1 vegetáriánus és 3db 8 fogásos úgynevezett degusztációs menüt kértünk. Az ételekkel nem volt semmi baj, sőt, le a kalappal meg ami alatta van a szakács és a konyhai gárda előtt... Finom étel, ízléses és nem hatásvadász tálalás, minden remek volt... Amibe sajnos bele kell hogy kössek az a felszolgálók, a felszolgálás minősége és a rugalmasság teljes hiánya... Ahol 120.000 Ft-ot (plusz kötelező szervízdíj) fizetek egy vacsoráért, ott elvárom hogy én mint vendég legyek a király... Félre értés ne érje a ház elejét, nem azt várom hogy körülrajongjanak, de a Sommelier ne csak azt mondja el ami a címkén van, ha mondjuk hogy valamit nem kérünk, azt ne is hozzák ki, a kenyér legyen meleg és folyamatosan utántöltött (mint a cikkíró esetében) és ne merészeljen kérdőre vonni a főpincér miután érdeklődöm az étel mibenléte felől...

Bár hosszúra sikerült, azért ezt meg kellett osztanom. Végső megállapítás, hogy Magyarországnak továbbra sincs megérdemelten Michelin csillagos étterme, mert sem a szakács, sem a konyha tündérek nagyrésze, sem pedig az alapanyagok 90%-a nem innen származik. Azért nagyon finom volt!