Prágát sosem szerettem igazán. Egyszer voltam ott nagyon régen. Sok különbséget nem láttam Budapest és Prága között, talán annyit, hogy Prágában rengeteg lépcső és macskakő van és jó a sör. Az első szempontból sajnos nem változott a város. Egy mozgássérült szemével egy rémálom. Mindent macskakő borít. Úttestet és járdát egyaránt. Ahova nem szükséges oda is elhelyeznek egy, kettő, vagy három lépcsőfokot. Nekem egy kétnapos prágai út után fel kell újítanom a tolókocsimat. A másik komoly negatívum, hogy Prágában az emberek nem beszélnek angolul. Egy kicsit sem. Láthatóan semmit nem értenek a mondandódból, és csehül válaszolnak. Érthetetlen számomra, hogy embereknek miért nincs semmi igényük a nyelvtanulásra.
Prága ezeket leszámítva egy fantasztikus hely. Tele van emberekkel, nyüzsög, él az egész város. A belvárosban nem látni gyorséttermeket (Prágában elképzelhetetlen lenne egy McDonaldsot nyitni egy Régiposta szerű utcában), csak hangulatos vendéglőket, kocsmákat, cukrászdákat és kávéházakat. Minden tele van. Néha már-már London nyüzsgését idézte nekem a város. Próbáltam küzdeni ellene, de a második nap végére megszerettem Prágát. Most meg komolyan visszavágyom, és nem csak azért mert jó a sör.
Pedig nagyon az.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.