Vannak kihagyhatatlan zenekarok, melyek, ha megjelennek az ember 300 kilométeres körzetében el kell menni és megnézni. A Cure-t én eddig négyszer láttam (A Disintegration turné Kisstadion beli állomását kihagytam sajnos. Soha nem is fogom megbocsátani magamnak.) Először Bécsben, a totálisan elszállt, varázslatos Bloodflowers turnén. Akkor úgy tűnt, hogy soha többet nem fognak a könnyedebb repertoárjukból játszani. Lenyűgöző koncert volt. Másodszor a Sziget következett, a fos technikájával, a csúszásával és a korai befejezésével. (Bár ők még így is vagy 20 perccel túl lépték a 23:15-ös nagyszínpad zárást. Fantaszikus hangulatú koncert volt, marha jó közönséggel. 2005-ben Szegeden láttam, ahol egy teherautó plató méretű színpadon, minimál fénytechnikával egy lepukkant helyen adtak olyan világszínvonalú kocertet, hogy nem hinném, hogy a Radio City Music Hall-ban felül tudnák múlni amit akkor és ott láttunk. Negyedszer idén február 23-án megint Bécsben láttam őket. A Gasometer nevet viselő roppant kicsi (ámde annál jobb) helyen. Sok keményvonalas Cure-fan fanyalog, hogy best of műsort nyomnak.Én ezzel nem értek egyet. Két évente belefér. A zenekar szinte végig hozta a megszokott magas színvonalat, talán a két új számnál ült le kicsit a koncert. Számomra a setlist is tartogatott meglepetéseket. Soha nem hallottam még a Wrong Number című dalt, itt most előadták, méghozzá parádésan, a Shiver & Shake-et is hallhattuk, nem is akárhogy. Több számot is sokkal zúzósabban nyomtak a megszokottnál (Lullaby, Never Enough, stb). A csúcspontot - nekem - a Push előadása hozta meg. Ifjúkoromban még bakelit lemezen akár tízszer is megtudtam hallgatni ezt a dalt egymás után. Bécsben sajnos csak két ráadást nyomtak (szemben a többi helyszín 3 három ráadásával), viszont a második ráadásban itt gyakorlatilag majdnem végig játszották a TIB albumot. 30 éves lemez, tökéletes rock and roll. A ráadás minden száma alatt elképzelhetetlennek tűnt, hogy fokozzák a hangulatot, mégis sikerült. A hangzás és a látvány is nagyon rendben volt, de ezt már megszoktuk tőlük. A koncert három órán át tartott, de úgy tűnt még bírnák pár órán át. Komolyan irígylem azokat akik több állomásán is részt vesznek a turnénak. Hál' Istennek úgy tűnt egy darabig még nem hagyja abba a Cure. Amig Robert Smithben van egy csöppnyi élet ő a színpadon fog állni és gitározik... ...és én ott leszek, hogy megnézzem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.