A héten volt szerencsém másodszor is élvezni a Costes zseniális séfjének műveit. Valamivel hosszabb étlapot kaptunk, mint legutóbb. Van már kétféle degusztációs menü is, csábító mindkettő én mégis a normál étlapról rendeltem.
Amuse bouche-nak a már ismert meleg tejhabos gin-fizz sorbet és karfiolhab mellé sárgarépa cappuccinot kaptunk. Ez egy koncentrált ízű, fűszeres sárgarépaleves habbal a tetején. Sajnos annyira forró volt, hogy partnernőmet majdnem baleset érte, de szerencsére sikerült elkerülnie.
Levesnek karalábé krémlevest rendeltem ököruszály raviolival. Egy nagyon sűrű, nagyon finom, nagyon karalábé ízű leves érkezett amiről a figyelmemet első pillanatban teljesen elvonta a levesbetét. Marhafartővel töltött házi ravioli. Annyira finom, hogy külön fogásként is szívesen rendelnék belőle. A fűszeres hús és a karalábéleves együtt...tökély.
Előételem posírozott tojás szarvasgombával, zöldspárgával, ropogós galuskával, erdei gombával. Már az első falatnál éreztem, hogy az este folyamán ennél nem jöhet jobb. A tojás a szarvasgombával olyan harmóniába forrt, hogy borsózott tőle a hátam amíg ettem. Mellé az a sok textúra a ress spárga, a helyenként puha, helyenként ropogós galuska, a lágy erdei gomba...Járt még a fogáshoz egy hajszálvékony pirítós is pata negra sonkával és chorizoval. Ebből a fogásból ismételten kiderült, hogy mikre képes a Costes séfje.
Főételnek pyreneusi bárányt rendeltem háromféleképpen elkészítve. Sült báránygerinc, konfitált báránylapocka és fűszeres bárányhússal töltött tészta volt a tányéron, köretnek aszalt sárgabarackkal és zöldségekkel töltött padlizsántekercs járt a fogáshoz, valamint egy bárány jus egy kis tálkában. A báránygerinc annyira zsenge volt, hogy lelkiismeret furdalásom támadt, hogy ilyen fiatal állatot eszem. Tökéletesre sütötték fűszerezés nélkül (leszámítva a sókristályokat a tetején). A hozzáadott jus talán sós volt egy kicsit de az íze nagyon jó. A báránylapocka gyakorlatilag egy falat omlós húst jelentett. A tészta fűszeres, erős ízű töltelékkel volt töltve egy nagyon pikáns oliva- és kapribogyó tapenáddal a tetején. A köret - ahogy minden elem - nagyon finom volt. A fogás viszont még costesi viszonylatban is nagyon kevés volt. Gyakorlatilag csak pár falat. Ebből a fogásból legalább kétszer ennyit meg tudtam volna enni gond nélkül.
A csokoládét választom desszertnek. Hedonista édesség. Egy ropogós tésztalapon tejcsoki parfé rajta csokikrém, leöntve 80 %-os étcsokoládéval. Egy vékony aranylapocskát és egy görbe csokis kekszet helyeztek a tetejére. Ezzel az volt a bajom, hogy túl sok. A fele is elég lett volna, a végén már tényleg csak azért ettem, mert annyira finom, hogy nem volt szívem otthagyni.
Vacsorapartnerem előételnek bretagne-i articsóka raviolit rendelt, főételnek tanyasi csirkemellet és desszertnek csokoládé és banán mousse-t. Igazán csak a desszert ízlett neki, de ez legyen az ő baja. (Nekem ízlett az elő- és a főétele is.)
Búcsúajándékként csokoládé-kosarat, gesztenyehabot és málnazselét kaptunk.
A Costes tartja színvonalat, gyakorlatilag minőségromlás nélkül. Megnyugodtam, de pár hónap múlva újra ellenőrzöm.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.