Hatalmas hype van a Donatella’s Kitchen körül. Megosztja a gasztro blogger társadalmat. Amikor egyik nagyon kedves - nem túl sok éttermet kedvelő – barátnőm azt mondta jó a hely, elkezdte furdalni az oldalamat a kíváncsiság.

Hárman mentünk vacsorázni. Szinte amint leültünk az asztalhoz már kaptuk a pizzakenyeret az olívaolaj és balzsamecet keverékével. A kenyér friss, finom, ropogós. Eddig jó.
Az étlap nekem túl sok. Hosszú-hosszú oldalakon sorolja az ételeket, nagyon nehéz a választás, végül előételnek a Vinsantoban érlelt libamáj terrine kaláccsal csábít el. A terrine finom ám ennél nem több. Nem érzem, hogy borban érlelték volna. Adtak mellé egy apró zselégömböt amit körbeszórtak arany mazsolával. A kalács nagyon kevés, a májpástétom viszont sok (túl sok). A negyedét megeszem, amikor már nincs több kalács hozzá. Ehhez a fogáshoz Mylitta cuveé-t ajánlott a barátom. Nagyon finom volt, gyakorlatilag finomabb az ételnél.
A többiek parmezános rizottót rendeltek füstölt kacsamellel, valamint parmezán cappuccinot. Mindkettőt kóstoltam, mindkettő korrekt és nagyon ízletes volt (főleg a riztott a kacsamellel, hmmmm).
Főételnek szopós malacot választottam lencsével és sütőtök habbal. Egy pici csalódás ért a fogás kapcsán, noha nem volt rossz. A malac számomra  együtt jár a ropogós bőrrel. Sajnos ennek a bőre nemhogy nem ropogott, de inkább nyúlós volt. A hús maga omlós volt és puha. A lencse is és a tökhab is jók voltak. Nagyon finom 2006-os Heimann Merlot  ittam hozzá.
A másik két főétel borjúsült salotthagymával, burgonya gratinnel és vargányagombás ravioli volt vajba és parmezánba forgatva. A borjúsültet nem kóstoltam, de állítólag nem az volt, mint amit a neve sejtetett. A ravioli viszont egyértelműen a vacsora csúcspontja volt. Finom vargányás töltelékkel töltött házitészta, mellette vargánya szeletek. Amikor megkóstoltam, nagyon megbántam, hogy nem tésztát választottam főételnek. Mindegy, legközelebb. (Ha lesz…)
Desszertnek a desszert válogatás-t választottam. Krém karamell, csoki felfújt és panna cotta volt a tányéron. Mindhárom hibátlan, ez volt a vacsorám legjobb fogása.
A többiek erdei gyümölcsös brülée-t és nutellás pizzadeszzertet kértek. Egyiket sem kóstoltam, de nyomtalanul eltűnt mind a kettő.

Az est folyamán többször megjelent az étteremben Donatella személyesen és érdeklődött: tutto bene? Hát nem tudom... A Donatella’s Kitchen egy picit kevesebb a korrektnél. Nem bánnak kellő tisztelettel a kiváló alapanyagokkal. Olyan, mintha kissé rohanva készítenék az ételeket. Mindez viszont nem vonatkozik az általam kóstolt rizottó és tésztaételekre (és desszertekre), márpedig egy olasz étteremben végülis az a lényeg…