FatMo Blogja

Idén a Budai Gourmet fesztiválon megjelentek az éttermek is. A Taste of Londonhoz (jövőre már tényleg el kéne menni rá) hasonlóan a város legjobb éttermeinek séfjei tették tiszteletüket a rendezvényen. Jó alkalom volt arra, hogy pár száz forintért megismerhessük, hogy képzeli el a séf a világot, vagy legalábbis azt, hogy mi jön le ebből az ételein keresztül. Egészen pazar ételeket kóstoltam.

A Segal volt az első a sorban. Az étteremből már jól ismert korianderes-chilis csicseriborsó és édesburgonya levessel kezdtem, majd a borjúnyak caponata-val következett.

A leves csilis pikáns korianderes íze után jól esett az omlós borjúnyak amihez tökéletesen passzol a kapribogyós, padlizsános caponata. A következő étterem standja az Alabárdosé volt. Itt mindhárom ételt kipróbáltam. Elsőként (a séf tanácsára) kacsasalátát sárgadinnyével. Meglepően jól illett a sárgadinnye íze a rozéra sült hideg kacsához. Azt gondolnám, hogy a pármai sonka mellé a sonka sóssága miatt párosítják a sárgadinnyét, a kacsa egyáltalán nem volt sós mégis jók voltak együtt. Ezután jött egy tökéletesre sütött malaccsászár paprikás krumplival. Szinte semmi fűszert nem éreztem a húson talán egy kevés sót. A bőre ropogós volt, az alatta levő zsírréteg elolvadt, a hús omlott. A köret amit adtak mellé egy teljesen közönséges  paprikáskrumpli volt. Nem is ettem meg. Az Alabárdos legjobb étele a bárányburger volt.

Egy pici hamburger bárányfasírttal, valami majonézes öntettel (pedig nem is kanadai a séf) és zöldségekkel. Kiváló alapanyagok, tiszta ízek. Kár, hogy ennyire kicsi volt. A Kistücsök étterem séfjétől kaptam a rendezvény legfinomabb ételét, mégpedig pácolt fogasfilét zsályás citromkompóttal. Ez egy hideg előétel volt. Az első falat után csak a (nyilván balatoni) fogas jellegzetes ízét éreztem, majd jött és beborította azt a citromkompót friss citrusossága, amit egyből visszarántott a zsálya jellegzetes íze. Ekkor derült ki számomra, hogy tényleg nagy dolgok történnek Balatonszemesen a Kistücsökben. El kell oda menni. A következő stand az Onyxé volt, lett volna. Sajnos csak két melegítő edényt láttam ott, embert nem. Ezután következett a Bock Bistro.

Személyesen Bíró Lajos állt a pult mögött. Láthatóan mindenre volt gondja. Minden apró tányért ellenőrzött ami kiment apró konyhájukból. Ha valami nem tetszett neki visszaküldte. Mindhárom fogásukat megkóstoltam.

Az első egy egészen fantasztikus konfitált zúza volt zöldborsópürével. Ilyet tényleg csak a nagyok tudnak. A teljesen közönséges hozzávalók ellenére olyan ízeket éreztem, mintha egészen nemes alapanyagokból készült volna az étel. A zúza elolvadt a szájban a zöldborsónak valami olyan fűszerezése volt, hogy eggyé vált a zúzával, mintha mindig is össze tartoztak volna. A Bock Bisztroban sem voltam még és oda is sürgősen el kell mennem. A második ételük egy nagyon finom disznósajt féleség volt salátával. Sajnos elfelejtettem a nevét. Érdekes volt a langyos disznósajt a friss ropogós salátával. Pacal carbonarát ettem náluk harmadjára. Az ismert pacal állag és carbonara íz. Nagyon érdekes összhatás, viszont nekem - ennyi étel végig kóstolása után - túl nehéz és túl sok volt. Megkóstoltam, de nem tudtam megenni sajnos. A három ételből le lehet szűrni, hogy Bíró Lajos nagy dolgokat hajt végre és nagyokra is készül az általa irányított éttermekben, valamint, hogy a hagyományos magyar konyhának is lesz jövője a csúcsgasztronómiában. Az éttermek közül utolsóként a régóta zárva tartó Costes menüjét próbáltam ki.

Három ételük közül kettő kiemelkedően jó volt. Az előételnek adott hideg fokhagymás mandulakrém leves, ropogós langusztinnal fantasztikus volt. A leves kissé kevés volt ugyan, de ennyiből is lehetett érezni a fantasztikus mandula ízt, amely tökéletesen harmonizált a - szerintem - kókuszban megforgatott ropogós rákkal. A főételük kacsamell, csicsóka mousse-al és baby spenóttal. Sajnos mióta kacsamellet ettem a Segalban, nagyon magasra került a mérce. Ez a kacsa meg sem közelítette azt (kicsit még rágós is volt). A csicsóka mousse és a spenót finom volt. A desszertben viszont nem találtam hibát. mandulás piskóta eper mousse-al, bazsalikomos fehéreperpálinka granitével. Omlós piskóta, zseniális eperhabbal, melyhez egy sorbet jellegű bazsalikomos, alkoholos eper velőt adtak. Egészen fantasztikus, friss eper íz, amit a bazsalimom csak kiemelt. A tulajjal elbeszélgetve megtudtam, hogy pár hét múlva újra nyitnak egy portugál és egy francia séffel. Kóstoltam még A lepényes lepényeiből is. Különösebben nem lelkesedem érte. A lepény mellé adott briliáns pisztráng krém ellenére ez csak egy lepény, amiben szerintem a töki pompos viszi a prímet. Sajnálom, hogy nem kóstoltam a Maligán kovászosuborka levesét, a Kistücsök szalontüdőjét és a Múzeum Étterem ételeit. Amit szintén sajnálok, hogy a Csalogány 26 és a Gundel nem volt kint vasárnap. Szívesen vettem volna, ha tőlük is kipróbálhatok egy-két ételt. Érezhető volt egyébként, hogy a szervezésben benne van Molnár B. Tamásék keze. Rengeteg szabad asztal volt, ahol el lehetett fogyasztani a kóstolókat. A sátor mindkét bejáratánál lehetett kóstolójegyet venni. Minden nagyon gördülékenyen zajlott.

Jó volt látni, ahogy a séfek és kollégáik egymás ételeit kóstolgatják. Jó volt látni, hogy nem utálják egymást.

Ja és tökéletesen jól laktam...pedig nem is azért mentem oda.