FatMo Blogja

Tegnap Veszprémben jártam a barátaimmal, hogy megnézzük Herbie Hancock koncertjét. Felhasználtuk az alkalmat, hogy kipróbáljuk a híres Oliva éttermet a város belvárosában. Nem akarom lelőni a poént, de tökéletes választásnak bizonyult. A hely nagyon hangulatos, talán az evőeszközök voltak kicsit ütött-kopottak és az étlap formátumát is valahogy máshogy képzelem el egy ilyen helyen.
Előételnek Figula Misi libamáját ettem. Ez két jó szelet hízott libamaj, korianderes almamrátással, angol zellerrel és dióval. Iszonyú finom volt. A máj állaga tökéletes volt, a mártás és a többi alkotó elem egy keserű-édes-savanyú elegyet alkotott, ami csak kiemelte a máj ízét. Partnereim szintén meleg előétlet fogyastottak, méghozzá vaslapon sült gomolyát pestos paradicsommal. Hibátlan volt a sajt (megkóstoltam). Jómagam főetelnek borsos mangalica szüzet kértem muskotályos szőlő mártással és grillezett kalácsknédlivel. Omlott a hús a számban (hál'Istennek egy picit rózsaszínre merték hagyni a szüzet a kor elvárásainak megfelelően), a mártás lényegében egy édes borral és szőlő szemekkel dúsított barnamártás volt, tökéletesen harmonizált a borstól enyhén csipős szűzzel. A kalácsknédli kicsit édeskés volt, ropogós kéreg, puha belső, jól magába szívta a mártást. A többiek főételnek vaslapon sült libamájat sii-take gombás ratatoille-jal, valamint rizspelyhes bundában sült jércemellet trópusi gyümölcsmártással fogyasztottak. A libamáj állítólag - csakúgy, mint előételként - frenetikus volt, a jércemellre sem érkezett panasz. A desszertem epervelővel töltött palacsinta volt citromfagyival. Ez volt a leggyengébb a menűmben. A palacsintában egyszerű eperlekvar volt, a citromfagyi pedig gyári carte d'or lemon sorbet volt. Másik gyenge pont a többiek mascarponés túródesszertjére nyomott flakonos tejszínhab volt (na de kérem).

Remélem jövőre is valami nagy durranás lesz a Veszprémi Ünnepi Játékok fő attrakciója, hogy ismét kipróbálhassuk az Olivát.