Az első vacsorám is jó volt a Bockban, de ez a mostani szinte tökéletes volt.

Lássuk:

Kenyér:

A legutóbb már megismert kenyeret kaptuk, hozzá a nagyon jóízű házi pecsenyezsírral. Sajnos pici, tubusos mangalica zsír most nem járt a kenyérhez.

Előétel:

Thai saláta (Hideg libamáj zsírjában, Marinált sült paprika és pácolt sütőtök).

Az előételem volt a vacsora leggyengébb pontja. Magamra kell, hogy vessek, mert ki az az idióta aki a Bock bisztróban Thai salátát rendel. Bevallom a békacomb miatt rendeltem ezt a fogást. Soha nem ettem még, és hirtelen ellenállhatatlan vágyat éreztem iránta. Meg csak nem is ízlett annyira a béka. A saláta finom volt, érdekes kontrasztot nyújtott az eper,a sós, szójaszószban megforgatott vermicelli tészta, valamint a kesernyés zöldek. A békacomb nem nagyon passzolt ebbe az íz világba, egy picit rágós is volt, az íze sem volt semmi különös. A többiek előétele viszont kárpótolt.

Rendeltünk egy libamájat, ami olyan volt, ahogy az a (nagyon) nagy könyvben meg van írva. Olvadós máj, édeskés ízzel, hozzá a saját kisült zsírja, lilahagyma, paprika és pirítós. Hmmmmm. Kell ennél jobb?  Ráadásul rengeteg volt, mind a hárman jócskán lakmároztunk belőle.

Harmadik előételünk kettő tapasból állt. Az egyik egy pácolt sütőtök volt, erre nem nagyon emlékszem, csak, hogy finom. A legjobb előételünk (talán a legjobb fogás?) a másik tapas, a marinált sült paprika volt. Nem szeretem a sült paprikát, félve kóstoltam meg. Döbbenetesen finom volt. Savanykás mégis édes paprika ízű puha finomság. Tényleg tudnak valamit a Bocknál.

Főétel:

Töltött kacsacomb, lencse pürével, tormás mustár-mártással (Frissen gyúrt házi tészta vargányával és csirkemellel, Ökörpofa retro)

A kacsám tökéletes volt. Jóféle, házi(as) töltelékkel megtöltött vaj puhára sütött, ropogós bőrű hús (beborítva egy szintén ropogós hajszálvékony tésztával), a hozzáillő lencse pürével (ami ugyanolyan zseniális volt, mint a zöldborsó püré legutóbb) és a fanyar mártással. Már másodszor éreztem úgy az este folyamán, hogy házi kosztot eszem, és ezt nem negatív értelemben mondom. A többiek is jókat ettek.

A tészta tényleg friss volt, lehetett érezni rajta. Nem durumlisztből készült, tojás is volt benne szerintem, szép sárga volt. A vargányát jól lepirították, kijött minden íze. A csirkemell puha volt. Mi kell még?

A legjobb főételünk az Ökörpofa Retro volt. Egy jó darab pofahús egészben vaj puhára főzve, gyakorlatilag pörköltnek elkészítve, hozzá finom hideg ropogós malacfül-saláta és tarhonya. Nagyon-nagyon finom, jól összerakott  étel, nem véletlen, hogy ez az ikonikus étele a Bock-bistronak. Egy kicsit nehezen lehetett enni, mert elég furcsa tányérba tálalták, de ez mit sem volt le az ízeiből.

Desszert:

Vargabéles (Mangóhab aloe verával, Csokoládé brulee dohányfagylalttal)

Hmmm. Vargabéles. Nagyon szeretem és itt nagyon jól elkészítették. Egy újragondolt változata volt a híres desszertnek. Két réteslap közé tették a tölteléket, nem egyben sütötték és sokkal kevesebb cérnametélt és sokkal több túró volt benne, mint az eredetiben. Kiváló desszert egy kiváló vacsora végén.
 
A másik két desszertet nem kóstoltam, de elfogytak az utolsó morzsáig.

A Bock tartja a színvonalat, mind az ételek, mind pedig a kiszolgálás terén. Az ember mindig és mindig vissza akar menni. Az étlapon rengeteg izgalmas fogás van, és akkor a fekete tábláról még nem is beszéltem.

Legközelebb majd beszélek.