FatMo Blogja

Születésnapot ünnepelni mentünk ebbe az étterembe, ezért nagy körültekintéssel választottam ki. Mindenképp kétcsillagos élményben szerettem volna részesíteni az ünnepeltet. Sokáig vacilláltam, voltak egyéb jelöltjeim is (Marcus Wareing vagy a Gavroche, esetleg Alain Ducasse). Végül a food blogokon olvasott hatalmas hype miatt e-mellett döntöttem és – mint kiderült – ételek szempontjából jól választottam, egyéb szempontokból viszont ért bennünket néhány méltánytalanság.

A Square-ben vasoráztunk és a kövekezőket fogyasztottuk,illetve nem fogyasztottuk:

Canapes:

Foie Gras Mousse in a Cornetto, ?
Kétféle canapet kaptunk. (Szemben az összes foodblogon olvasható öttel.) Az egyikre sajnos nem emlékszem valami halas keksz volt talán, a másik egy nagyon  finom libamájhabbal töltött apró tölcsér volt. Ezenkívül  a kenyerekkel egy időben kaptunk még különböző hal ízű érdekes formájú tésztákat is. Állaguk a kínai éttermekben kapható ráksziromhoz volt hasonlatos, ízük majdnem semmilyen.

Kenyér:
French Baguette, Walnut-Raisin, and Brown Bread, salted and unsalted Butter

A baguettet próbáltam először. Ropogós héj, könnyű még meleg belső. Tökéletes, ám a diós-mazsolás zsömle sokkal finomabb volt. Végig azt kértem a vacsora során, és - nem tagadom - jó sokat megettem belőle. Bárcsak itthon ilyen minőségű kenyeret tudnék venni.

Hibátlan sózott és sózatlan vajakat kaptunk a kenyerekhez. A kenyereket és a vajakat is végig pótolták a vacsora alatt.

Amuse Bouche
Sweet Corn Bavarois with Duck Jelly Consommé

Na ilyet nem kaptunk, pedig az összes asztal kapott rajtunk kívül. Már ott gyanús volt, de azzal nyugtattam magam, hogy a tasting menühöz biztosan nem jár. De járt volna. Egyébként biztosan finom volt, mert a többi vendég elégedetten fogyasztotta.

1. fogás
Thinly Slices Avocado with a Sweet Peppet Vinaigratte, Gazpacho Jelly Shot and Sour Cream Ice Cream

Igazi frissítő nyári levesek érkeztek Az egyik egy 21. századi hideg zöldségleves variáció volt. Rengeteg izgalmas ízű zöldséggel egy egészen kevés levessel és egy tekintélyes gombóc tejföl fagylalttal. A három alkotóelem együtt olyan frissességet eredményezett, hogy olyan hatása volt, mintha leöntöttek volna egy vödör jeges vízzel.

A fogás másik része egy áttetsző jéghideg nagyon koncentrált ízű paradicsomleves volt egy gazpacho buborékkal a közepén. A fogás ezen része, talán még frissítőbb volt , mint a másik.

2. fogás
Sauté of Langoustine Tais with Parmesan Gnocchi and an Emulsion of Potato and Truffle

Ez a fogás a séf Phil Howard signature dish-e. Ezt a fogást nem kaptuk meg. Erre csak most jöttem rá, amikor itthon elolvastam az étlapot amit nekünk adtak az étteremben. Erről a fogásról egyébként mindenki ódákat zeng. Nagyon dühös vagyok, hogy kihagyták a menünkből.

Update:
Megírtam az étteremnek mi történt. Állítólag öt ember hibájának köszönhető a kimaradt fogás. Köztük van Phil Howard a séf is. Amellett, hogy bocsánatot kértek, (minden tiltakozásom ellenére) visszautalták a szervíz díjat, valamit felajánlották, hogy ha legközelebb megyek Londonba, látogassam meg őket és VIP elbánásban lesz részem sok-sok langusztinnal. Korrekt.

3. fogás
Roast Foie Gras with a Sweet and Sour Citrus Glaze, Slow Cooked Cherries and Honeycomb

A libamájfogás. Oly tökéletesre volt sütve, hogy a hozzáadott elemek egyáltalán nem fogtak meg. Talán a lassan főtt cseresznye egy kicsit. A libamáj viszont! Ebből a fogásból egyből kiderült, hogy géniusz alkot a konyhában. A libamáj picit pukkant, amikor beleharaptam, utána viszont olvadt. A közepe rózsaszín volt, ahogy kell. Egyértelműen a menü egyik csúcspontja volt.

4. fogás
Loin of Monkfish with a Pureée of Peas, Lardo di Collonata and Glazed Lettuce

Ördöghal „bélszín” borsópürével, Lardo di Collanatával és fényezett salátával. Igazi nagypályás halfogás. Az ördöghal tökéletesre sütve uralta a fogást, a háttérben meghúzódott (véleményem szerint a mártásban) a Lardo di Collanata  erős szalonna íze. (Köszönet kedvenc blogomnak, ahol megtaláltam hogy mi is a Lardo di Collonata! Kösz Malackaraj!) A borsópüré egészen könnyű, már-már habszerű volt. Köretként a saláta mellett egyéb  - természetesen tökéletes állagú és ízű – zöldségek is szerephez jutottak.

5. fogás
Herb Crusted Saddle of West Country Lamb with Shallot Purée, Garlic, Balsamic Vinegar and Olive Oil

Na így szeretem én a bárányt. Semmi faggyú, semmi mellékíz, csak a tiszta hús íze. Nem kérdezték milyenre kérjük, de tökéletesre sütötték. A fogás egészen egyszerű. Egy szelet fűszernövényekbe forgatott bárány, egy hatalmas gerezd sült fokhagyma, melyhez, ha hozzáértem már jött belőle a forró édes krém. Egy articsóka és a mogyoróhagyma püré, aminek inkább lágy íze van semmint durva (amit egy hagymapürétől várna az ember.) Mindezek nyakon öntve olívából és balzsamecetből készült öntettel. Természetesen a bárány a fogás lényege. Omlik a szájban és a garnírungok tökéletesen passzolnak hozzá. Sok ilyen bárányt szeretnék enni még az életemben. A sommelier javaslatára Puligny-Montrachet, le Trèzin 2006-ot ittunk egyébként a fogáshoz.

6. fogás
A Tasting of Barkham Blue Cheese

Ennél a fogásnál kellemes meglepetés ért. Egy szelet sajtra számítottam, néhány keksszel, zellerszárral és szőlőszemmel. Ehhez képest kaptunk egy izgalmas teljesértékű fogást. A sajt kétféleképp jelent meg benne. Az alján egy abból készült sajtkrém csík formájában, valamint a fogás központi elemeként eredeti állapotában, szeletként.  Mellette rengeteg izgalmas mag, saláta, zselé, pötty, gyümölcsdarab és két szelet pirítós (a már istenített mazsolás zsömléből). Sajtot ilyen izgalmas formában még nem ettem. Azt mondják egyébként, hogy az egyetlen finom angol sajt a Barkham Blue, ezzel azért vitatkoznék (elég, ha annyit mondok: Stinking Bishop) de az biztos, hogy ott van a legjobbak között.

7. fogás

Brillat-Savarin Cheescake with Kentish Strawberries and Strawberry Tea Sorbet

Világklasszis desszert. Egy über cheescake. A Brillat-Savarin sajtból készült sütemény minden egyebet elhomályosított, ami a tányéron volt. Csak a cheescake-re tudtam koncentrálni. Az íze az eddig evett rengeteg cheesecake-nél sokkal koncentráltabb, egy picit csípős, az összhatás mégis édes. Itt nem tudtam jöhetett volna-e ennél finomabb desszert még a menüben.

8. fogás
Mocha Soufflé with „Dulche de Leche” Ice Cream and a Small Tiramisu with Roasted Pear

Jött. Életem legjobb felfújtja érkezett. Soha nem ettem még ilyen finomat. Könnyű, mint a felhő. Már-már hab. Ennek nem folyik a közepe csak ott van. Nincs túlsütve, olyan, mintha nem is lenne sütve (pedig van). Tálalásnál egy gombóc fagyival és csokoládé öntettel töltik fel, de ez nem lényeg. Nem változtat semmit az összhatáson a tökéletes kávéízü szuflén.



A desszert másik része egy tökéletes tiramisu volt rostonsült körtével. Azt már nem tudtam megenni, csak megkóstoltam. Fantasztikus. Enyhén sós tiramisu, nagyon erős ízű sült körtével. Most már bánom, hogy otthagytam.

Portóit kértem a desszertekhez. A sommelier 1996 –os Quinta Do Vesuviot javasolt és milyen igaza volt. A cheescake sem volt rossz mellette, de igazán a felfújt és a tiramisu kávés és csokoládés ízei hozták ki a bor valódi értékeit.

Mint fent olvasható fantasztikus ételeket ettünk. A szerviz néhol két csillagos volt, néhol nem. A két pincérünk közül az egyik (egy francia) kedves volt, érdeklődő, vicces és profi. A másik (egy angol) unott arccal vitte és hozta a tányérjainkat. Nem kérdezett semmit, csak dolgozott. Voltak, akik boldog örömmel szolgáltak fel (a kenyereket kínáló pincér) és volt akiből harapófogóval kellett kihúzni a szavakat (a sommelier).

Az viszont, hogy az amuse bouche-t , valamint teljes  - roppant fontos -  fogást is kihagytak, hogy három pohár bor helyett először egyet hoztak ki (hárman ültünk az asztalnál) megdöbbentő. Ilyen méltatlanságok ezen a szinten, ilyen árfekvés mellett (a tasting menü ára közel duplája volt a Sportsman-ben fogyasztottnak) még soha nem értek.