Február közepén egy napos londoni villámlátogatásra mentünk barátaimmal egy koncert miatt. Össze akartam kötni a kellemest a kellemessel ezért foglaltam egy asztalt a Muranoban. Egyrészt a tavalyi jó tapasztalatok miatt, másrészt szerettem volna megmutatni a barátaimnak, hogy mennyire jó ez az étterem. Ez utóbbi sajnos nem volt maradéktalanul sikeres, nekik nem tetszett annyira mint nekem.

Négyen voltunk, hárman az ebéd menüről rendeltek, jómagam pedig az a la carte-ról.

A következőket fogyasztottuk:

Canapes:
Fried mushroom risotto balls

A tavaly már megismert kívül ropogós, belül olvadó golyócskákat kaptuk üdvözlő falatként. Pont ugyanolyan finom volt, mint egy éve.

Aperitif:
Prosecco, “Val Mesdi”, Angela Hartnett Selection, Frozza, Veneto, Italy

Nagyon finom, friss, ropogós proseccot rendeltünk. Gyümölcsös ízeivel tökéletesen megágyazott az ebédnek.

Kenyér:


Az olasz éttermeknél megszokott szárított paradicsomos, olajbogyós kenyerek érkeztek az asztalunkra, illetve az a nagyon finom, hajszálvékony ropogós lap,aminek nem tudom a nevét. Első osztályú pékáru, melyhez osztályon felüli Planeta olíva olajat is kaptunk.

Amuse Bouche
Prosciutto di Parma, Salame

A tavaly már megízlelt tökéletes pármai sonkán kívül, idén olasz szalámit is kaptunk, hasonlóan finom, mint a sonka. A kenyerekkel együtt, mintha egy tejes vacsorát költöttem volna el.

Előétel:
Caramelised veal sweetbreads, pickled quince, dandelion salad, honey mustard dressing (Deep-fried lamb tongues, pearl barley ragu, salsa verde, Hand-rolled tagliatelle, wild mushroom ragu, Pumpkin cream soup)

Karamellizált borjúmirigyet rendeltem, birssel, pitypang salátával és mézes mustár mártással. Mit mondjak? Zseniálisan megkomponált, hibátlanul elkészített étel. Az édes borjúmirigy összeolvadt a szintén édes birssel, amit tompított a pitypang saláta fanyar frissessége. A mézes mustármártás pedig mindenhez passzolt, mert savanyú is volt, meg édes is. Igazi klasszis fogás.

A bárány nyelvből csak egy falatot kóstoltam. Nekem kicsit túl erős bárány íze volt, és sajnos annak se ízlett aki rendelte. Sem a hús, sem pedig az árpagyöngyből készült köret.


Következő előételünk egy házi tagliatelle volt erdei gombákkal. Nem kóstoltam, de az utolsó morzsáig elfogyott elégedett hümmögések közepette.


Utolsó előételünk egy sütőtök krémleves volt. Sajnos ez se aratott túl nagy sikert. De nem nálam, mivel én ettem meg. Életem legjobb sütőtök krémlevese volt. Semmi túlcukrozott édesség. Friss, savanykás pont kiegyensúlyozott ízű leves, pont az ellenkezője a megszokottnak. A levesbe valami bizarr hernyó külsejű zöldséget tettek betétként, ami szerintem is elég rossz volt.

Főfogás:
Cornish turbot, crab tortellini, spiced carrot purée, swiss chard, smoked red wine reduction (Braised veal cheeks, potato purée, root vegetables, Hand-rolled tagliatelle, wild mushroom ragu)

A főfogásom igazi nehézsúlyú étel volt. Ilyen kombinációt igazából csak egy klasszis séf tud összeállítani. A különböző hozzávalók egy zseniális fogássá álltak össze. Rombuszhalat rendeltem, rákos tortellinivel, sárgarépa pürével, mángolddal és vörös bor redukcióval. A rombuszhal omlott, de nem folt szétfőzve, a vörösbor redukció jól tompította a hal olajos ízeit. A sárgarépapüré inkább emlékeztetett az édesburgonyára. A rákos tortellini természetesen tökéletesen al dente volt, benne az édeskés rákkal. A mángold pedig kicsit spenótos, ámde annál erőteljesebb ízével kicsit lehozta a földre az elképesztő ízeket.

Ketten is párolt borjúpofát rendeltek, krumplipürével és gyökérzöldségekkel. A hús omlós volt és finom, ahogy az egy ilyen étteremtől el is várható. A krumplipürét és a zöldségeket nem kóstoltan, de nem érkezett rájuk panasz. Egyetlen kritika az volt, hogy az egyik tányéron nagyon kevés a krumplipüré. Harmadik főfogásunk a már előételként megismert házi tagliatelle volt erdei gombákkal. Főételként is sikert aratott.

Pre-dessert:
Selection of ice creams and sorbets

Tavalyi ebédünkhöz hasonlóan most is fagyit kaptunk elő desszertnek. Jobbnál jobb ízeket tálaltak: ricotta, bazsalikom, csokoládé, erdei gyümölcs, menta és még sok más. Ahogy az egy olasz étteremtől elvárható, mindegyik finom volt.

Desszert:
Passion fruit soufflé, banana and passionfruit sorbet (Prune and almond tart, walnut ice cream, Chestnut moelleux, nashi pears, dry sherry ice cream)


Azt hittem a főfogásomat nem lehet felülmúlni semmivel az ebéd során. Tévedtem. A desszertem volt az egész ebéd legfinomabb része. Maracuja felfújtat rendeltem banán-maracuja fagylalttal. A fagylalt mintha nem is lett volna a tányéron, semmit nem tett hozzá a fogáshoz. A felfújt viszont… Habkönnyű csoda, aminek olyan íze volt, mintha a friss gyümölcsöt ettem volna. Egyetlen finomabb felfújtat ettem életemben, tavaly a Square-ben.


Másik két desszertünk Aszalt szilva és mandula torta dió jégkrémmel, valamint gesztenye moelleux (nem tudom mi a neve magyarul), japán körtével és száraz sherry fagylalttal. Egyiket se kótoltam, de az aszalt szilva torta maradéktalanul ízlett annak aki rendelte, a gesztenye moelleux viszont megosztotta a fogyasztóit.

Petis fours:

A tavalyinál sokkal szegényesebb petit fours-t kaptunk az ebéd végén. Ez nem is volt baj, mert annyira tele voltunk, hogy ezt sem tudtuk megenni.

A Murano pillanatnyilag a legnépszerűbb londoni étterem a Tripadvisoron. Szerintem kicsit romlott a színvonala a tavalyiakhoz képest. Itt most nem az ételekre gondolok. Az ételek nagy része tökéletes volt, bár egy-két fogás csalódást okozott annak, aki rendelte. Nekem szerencsém volt, fantasztikus ételeket sikerült rendelnem. A felszolgálás viszont kevésbé volt figyelmes és kedves és az ajándékfalatkák sem változtak semmit az egy év során. Mindezek ellenére mindenkinek csak ajánlani tudom a Muranot, kiváló hangulatú étterem, kiváló szervizzel és tökéleteshez közelítő ételekkel.

Én viszont egy darabig biztos, hogy nem megyek.