Sokat gondolkodtam, hogy a Londonban töltött kilenc nap – amit gyakorlatilag az éttermek látogatása köré építettem fel - melyik éttermével kezdjem a sort. Úgy döntöttem, hogy a legmeghatározóbb élmény lesz az első. Egy olyan élmény, ami felért az eddigi legjobb vacsorámmal, amit Gordon Ramsay háromcsillagos éttermében költöttem el. Akkor úgy fejeztem be a cikket, hogy nem tudom hogy lehet fokozni az élményt.
Most már van elképzelésem. Egy vidéki (egy Michelin-csillagos) lepukkant gastro pubban találtam meg az újabb katarzis(oka)t.
A Sportsmanben vacsoráztunk. Az éttermet egy házaspár vezeti. Emma felelős a kiszolgálásért, Stephen pedig a konyhát irányítja. Nagy hangsúlyt helyeznek a helyi alapanyagokra. Olyannyira, hogy a sót maguk finomítják, a sonkát maguk szárítják, a zöldségeket a pub mögötti kertből szedik, és az összes húst a környékről, barátaik által vezetett farmokról szerzik be. A szervizről később, de annyit azért már most leírnék, hogy Emma egy angyal.
Étlap nincs. Kétféleképp lehet rendelni: vagy pár héttel a vacsora előtt megrendeljük a tasting menüt (ezt csak akkor lehet, ha az egész asztal azt rendeli), vagy pedig a falon található tábláról rendelhetünk (a borok listája is csak a falon olvasható). Mi a tasting menüt rendeltük azzal a csavarral, hogy egyikünk nem eszik halat.
Emma a vacsora előtt megkérdezte, hogy kihozza-e a menü leírását, vagy meglepetés legyen-e. Mi az utóbbit választottuk. A következőket ettük:
Canapes:
Pork scratchings, pickled hering, olive.
Gyakorlatilag egy elképesztő finom, meleg, olvadó töpörtyűt kaptunk a ház magos mustárával. A két íz teljes harmóniában állt egymással. Lehetetlen volt abbahagyni, amíg volt az asztalon addig enni kellett. Egy-egy apró sózott heringes falatot is kaptunk, ez elhalványult a töpörtyű mellett. Na de az olíva!
Hal-allergiás asztaltársunk miatt kaptunk egy csésze olívát is. A világ legfinomabb oliváját. Semmiben nem hasonlított az általam eddig kóstolt olajbogyókhoz. Eleve a formája is más volt, nem voltak levágva a végei, nem volt kimagozva. Egészen édes íze volt. Mostantól csak ilyet szeretnék enni, nem érdekelnek a sós lében eltett olajbogyók.
Kenyér:
Red onion & rosemary focaccia, sordough, soda bread and home-churned butter with smoked salt
Háromféle kenyeret kaptunk. Nekem a legjobban a lilahagymás, rozmaringos focaccia ízlett. Jó olívaolajos, fűszeres kenyér, gyakorlatilag vaj se kellett hozzá. Kaptunk még kovászolt kenyeret és ír soda breadet is, ami gyakorlatilag egy szódabikarbónával sütött barna kenyér. A kenyerek mellé adott házi vaj finomabb volt bármelyik francia vajnál, amit kóstoltam.
1. fogás:
Native lobster soup, (Borscht)
Itt vált ketté először a menü. Mi, akik eszünk halat, egy homár levest kaptunk. Na ez lerántott a földre. Elképesztően sós, tengerízű leves. Már-már hab. Semmi betét, semmi flikk-flakk, csak a homár íze hatványozottan. Pont megfelelő mennyiség, ha több lett volna nem tudtam volna megenni, de így jó indítása volt a menünek.
A halmentes menü részeként borscsot hoztak ki. Illetve egy borscs variációt. Gyakorlatilag egy cékla krémleves volt. Ez is jobban hasonlított habra, mint levesre. Frissítő, üde, csodálatos hab. Egy kevés creme fraiche járt hozzá betétként. Érdekes, hogy pont az ellentéte volt a mi levesünknek, mégis belepasszolt a menübe.
2. fogás
Salmagundy.
A salmagundy egy kora 17. századi angol saláta. Ennek modern változatát kaptuk második fogásként. Nem gondoltam volna, hogy saláta lehet ennyire finom. Nyilván nagyban hozzájárult a saláta ízéhez, hogy nem sokkal azelőtt szedték le a zöldségeket. Minden egyes alkotóelemnek tökéletes állaga, íze volt. Olyan ízeket fedeztem fel újra, amit még gyermekkoromban éreztem. Ilyen finom zöldségeket itthon már nem lehet beszerezni, vagy nagyon nehéz. Többféle zöldsaláta (jégsaláta nem!), kétféle cékla, hajszálvékony sárgarépa, disznóbab, zöldbab, cukorborsó, paradicsom, bébi brokkoli és valami virág termése alkotta a salátát. Közepén egy tökéletes buggyantott tojással és egy szelettel a ház sonkájából. Ahogy belevágtam a tojásba a sárgája bevonta a (vinaigrette-vel már bevont) zöldségeket és még finomabbá tette a salátát. Az egyetlen szelet sonka sósságával ellensúlyozta a nyers ízeket. Séf legyen a talpán aki ennél finomabb salátát tesz le elém.
3. fogás
Seasalter Ham cured in December 2007.
A séf hozta ki nekünk a következő fogást. Elmondta, hogy ők maguk szárítják helyben a sonkát, amit egy közeli farmról szereznek be. A mi sonkánkat 2007 decemberében készítették. A sonka egészen más volt, mint a serrano, vagy a prosciutto di parma. Nagyon sós, intenzív íze volt. A nyelvemen gyakorlatilag elolvadt. Enyhén tengeri levegő íze volt, mégis érezni lehetett a disznóhús ízét is. Hál' Istennek jó sokat kaptunk így újra és újra kóstolhattam.
4. fogás
Turbot braised in vin jaune with smoked pork, (Stuffed courgette flower)
Megint jött a séf és hozta a halfogást. Egy szelet vajpuhára főzött rombuszhal vin jaune mártásban. A vin jaune - mint a séftől megtudtuk - egy sherryhez hasonló francia bor. Ebből ő egy édeskés mártást készített. A hal tetején ott feküdt egy méretes sültszalonna szelet, körülötte pedig vékonyra vágott futóbabok. A fogás maga volt a tökéletes harmónia. A tiszta ízek, az enyhén olajos, omlós hal, az édes mártás, a sós, olvadó szalonna és a ropogós futóbab tökéletesen passzoltak egymáshoz. Nem vagyok egy nagy halrajongó, de ez az egyszerű fogás felért egy katarzissal.
A halmentes menü 4. fogása egy töltött cukkini virág volt, cukkini ágyon egy felespohárban felszolgált mártással. A séf elmondta, hogy két perccel ezelőtt szedték a kertben. Annyira jól nézett ki, hogy meg kellett, hogy kóstoljam. Minden várakozásomat felülmúlta. Tökéletesen ropogós, valamilyen sajtkrémmel töltött friss cukkini virág. Nem bántam volna, ha mi is kapunk egy adaggal az ételből.
5. fogás
Monkshill farm breaded lamb belly
Az ötödik fogás egy "előfogás" volt. A következő bárányfogás előfogásaként mustáros panírba forgatott bárány has, mentaszósszal. Nem tudtam, hogy angliában is így tudnak rántani. Bárányhús tökéletes panírban. Csak azt a mentaszószt tudnám feledni. (Nem értem, hogy lehet elrontani a bárány ízét a mentával.)
6. fogás
Roast rack of milk-fed Monkshill farm lamb
Na ez a fogás kicsit sok volt nekem. Én az egészen zsenge bárányt szeretem. Tökéletesen faggyútalanítva. Ezen volt jócskán. Nehéz volt úgy megenni, hogy ne kerüljön faggyú a villámra, de azok a falatok nagyon jók voltak, gyakorlatilag olvadtak a számban. Kétféle hús volt a tányéron, borda és lapocka. A bordát sütve, a lapockát konfitálva készítették el. Nagyon finom bárány "jus" és köretként a már megismert tökéletes hüvelyesek jártak az ételhez. Jópofa volt, hogy nem kést kaptunk a fogáshoz, hanem egy (Sportsman feliratú) bugylibicskát.
7. fogás (pre-dessert)
Eldelflower ice lolly with cake milk
Bodzavirág jégnyalóka vanília szósszal. Ez a fogás gyakorlatilag egy jéggé fagyott bodzavirág sorbet volt, ami tökéletesen letisztította az ízlelőbimbóinkat a hús után, bele kellett mártogatni a vanília szószba, de sajnos a nyalóka hamar elfogyott, úgyhogy a szószt az utolsó cseppig ki kellett innunk.
8. fogás (dessert)
Local fruit salad.
Helyi gyümölcs saláta. Ennek a fogásnak ez volt a neve. Helyi gyümölcs saláta. Ehhez képest életem legjobb desszertjét kaptam. A desszert egy égetett tésztakosárkából állt, benne mézfű fagylalt. (Angolul lemon balm. Amikor Emma beszélt róla, látta, hogy nem tudjuk miről van szó, úgyhogy elment az ablakhoz és szakított nekünk egy-egy levéllel.) A fagylaltot beborították friss gyümölcsök, melyek annyira finomak voltak, hogy tényleg majdnem sírva fakadtam. Eper, málna, sárga és piros ribizli, cseresznye. Az egész alatt pedig a gyümölcsökből készült öntet. Nem nagyon tudom leírni, hogy mennyire finom volt. Jobb volt, mint bármilyen felfújt, vagy torta.
9. fogás (petit fours)
Rhubarb sorbet, shortbread, jasmin tea junket, raspberry tart, brownie
Húha. Itt még a petit fours is izgalmas. Szemben az éttermek szokásos megoldásával itt nem pralinét kaptunk. Öt részből állt a petit fours (haha). Az első egy rebarbra sorbet. Ezt kellett először megennünk. Imádom a rebarbarát, ez pedig töményen az volt, csak belekevertek még egy kis robbanócukorkát is, ami egészen fantasztikus hatást eredményezett (érdekes, hogy a Gordon Ramsay-ben is megjelent a robbanócukor az egyik desszertben). Az egész számban, annak minden zugában lehetett érezni a rebarbarát. A következő az angolok szeretett, unalmas shortbreadjének de luxe változata volt. Nagyon jól passzolt a rebarbara után. Ezután jázmin teás joghurt következett. Ez a név egy enyhén jázmin tea ízű pudingot fedett a tetején eperöntettel, amire reggeli gabonapelyheket szórtak. Jó ropogós textúrájú finomság. Ezután egy málnatorta következett, ami inkább volt vanília torta. Egy apró omlós tésztán nagyon édes vanília krémmel és a tetején egy szem málnával. Párizsban ettem ilyet annak idején. A végére - utolsó falatnak - egy falat tökéletes browniet kaptunk. Annyira tömény és annyira csokis volt, hogy ebből megértettük, ezután már csak a számla jöhet.
A menü elfogyasztása után egyébként egyikünk sem érezte, hogy teleette volna magát. Jól laktunk. Pont jól.
Az étterem egyébként a tengerparton áll. Az utolsó pub Seasalterben. Amikor negyed nyolcra odaértünk még üres volt, nyolcra zsúfolásig megtelt. A pincérlányok farmerben, pólóban és flip-flopban hozták és vitték a tányérokat. Az ember úgy érzi, hogy azért annyira kedvesek, mert tényleg szeretnek bennünket. Ez a fajta kiszolgálás jobb volt, mint bármelyik eddigi étteremben ahol jártam. Tökéletesen otthon érzi magát az ember.
Hatalmas fa asztalokhoz lehet leülni, amelyeken nincs terítő. Emma miután leültetett minket hozott egy kancsó csapvizet. Nem tukmált ránk ásványvizet. A csapvizük egyébként felér egy ásványvízzel, tele citrommal és jéggel. Folyamatosan pótolták. Emma minden fogás után odajött beszélgetni. Tökéletesen tisztában van a londoni éttermekkel, séfekkel. Annyira jó volt vele beszélgetni, hogy úgy éreztem rokonok vagyunk. A számlával együtt megkaptuk Emmától az aznapi menüt is. Egyszerűen alá kellett íratnom vele (és a séffel), amit meg is tettek ("Oh! This is so sweet!”). Mind a hárman kaptunk egy-egy dedikált menüt.
Nem szoktam árakról írni, de most le kell írnom, hogy a menü ára ezért az élményért még hazai viszonylatokban sem sok (55 font). Nem véletlen, hogy a food bloggerek között gyakorlatilag zarándokhely az étterem.
Egy Michelin-csillag azt jelenti, hogy megéri betérni az étterembe, ha arra járunk. A Sportsman több ennél. Nemcsak az én véleményem szerint, de nemhogy kitérőt, külön utazást is érdemes szervezni miatta. Márpedig ez három csillagot jelent.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
FatMo · http://fatmo.blog.hu/ 2009.07.28. 14:45:27
Pilgram (törölt) 2009.07.28. 14:45:59
bbking 2009.07.28. 15:31:21
Minap voltam érden a steakhouse-ban, na azért megéri kitérőt tenni.
Karnamantra 2009.07.28. 15:41:01
Nagyon sajnálom, hogy nincs itthon olyan igényes, "divatos" étterem, ami Michelin csillagot érdemelne (valahol a Balaton-felvidéken van egy hasonló, francia tulajdonban), és a prágai Gordont is bezárják, legalábbis átadják a vezetést. Kénytelen leszek messzebb utazni... :)
hajdul (törölt) · http://hajdulaszlo.wordpress.com/ 2009.07.28. 15:41:42
Karnamantra 2009.07.28. 15:45:14
sarruken 2009.07.28. 15:57:36
efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.07.28. 16:10:02
ősi homár fapados · http://zsigavagyok.tumblr.com/ 2009.07.28. 16:46:08
www.chateau-visz.com/hotel.php?cat=hotel&subcat=restaurant
akik megengedhetik maguknak, nincsenek különösképpen elragadtatatva
ősi homár fapados · http://zsigavagyok.tumblr.com/ 2009.07.28. 17:16:58
FatMo · http://fatmo.blog.hu/ 2009.07.28. 17:19:29
FatMo · http://fatmo.blog.hu/ 2009.07.28. 22:37:14
weboldalán körül nézni (www.gordonramsay.com), neki több étterme is van, ahol jó ebéd menüt adnak baráti áron. Van egy két olyan étterme is, ami vacsoraidőben is egész jó áron dolgozik. Ilyen például a Foxtrot Oscar. Ha mindenképpen vacsorázni szeretnél akkor olyan étterembe érdemes menni, ahol van pre-, illetve post theatre menu. Ezek kb olyan árakon kaphatók, mint az ebéd menük. Ilyen például az Arbutus (www.arbutusrestaurant.co.uk/), ahol 17.50 a pre és post theatre. Ezek általában 5 és 7 között, illetve 10 és 11 között rendelhetők. Ha fine dining élményre vágysz, akkor a -még - nem csillagos Odette's-t javaslom (www.odettesprimrosehill.com/). Egész jó áron kiváló ételt adnak. Én is voltam ott, írok majd arról is beszámolót. Ha jobban bele akarsz merülni a témába akkor a www.toptable.com/en-gb/location/content/?l=7 weboldalt javaslom, illetve ott vannak még a food blogok. Az én kedvencem ez: londoneater.com/restaurant-reviews/. Remélem segítettem.
sarruken 2009.07.30. 20:09:51
Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2009.07.31. 10:04:01
A menűből kilóg a pácolt hering. Megfelelő mártás, és sajtos keménykenyér/főtt krumpli nélkül nem okoz különösebb ízélményt.
Folk-hagyma 2009.08.02. 22:36:13
felixhirsch.wordpress.com/
grt az írásaidhoz, tetszenek és kösz,sok sikert és még több jó éttermi élményt Magyarországon is.
FatMo · http://fatmo.blog.hu/ 2009.08.02. 23:01:00